Ha a turisztikai szakmában dolgozol, egyetlen kérdés előbb-utóbb mindenkit utolér: „Amit én csinálok, az már utazásszervezés — vagy még belefér?” A válasz nem érzés kérdése, hanem jogi definícióé. Ebben a kétrészes útmutatóban felépítjük a teljes logikát. Az első részben a fogalmakat tesszük a helyükre — mert ha ezeket érted, a gyakorlati eseteket már magadtól is el fogod tudni dönteni.
Miért érdemes ezt végigolvasnod?
Mert a „szürke zóna” nem szándék kérdése. Nagyon sokan teljesen jóhiszeműen sodródnak bele a jogosulatlan utazásszervezésbe: összeraknak egy jó kis programot, meghirdetik, és fogalmuk sincs róla, hogy közben egy bejelentésköteles tevékenységet végeznek. A jog viszont nem azt nézi, mit gondoltál — hanem azt, mit tettél.
A jó hír: a szabály logikája megtanulható. A végére egy háromlépéses próbával el fogod tudni dönteni, hogy egy adott tevékenység utazásszervezés-e vagy sem — a sajátod és másoké egyaránt.
Mi számít utazásszervezésnek?
A kiindulópont a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a szakmában csak Kertv.). E szerint az utazásszervezői tevékenység dióhéjban az, amikor valaki üzletszerű gazdasági tevékenység keretében turisztikai szolgáltatásokat — személyszállítást, szállást, étkezést, idegenvezetést, programot — összeállít, és értékesít, vagy kínál értékesítésre.
Két fontos dolog ebből a mondatból mindent eldönt:
- „Üzletszerű.” Vagyis rendszeres, haszonszerzésre irányuló tevékenység. Cégnél, egyéni vállalkozónál ez jellemzően adott. Magánszemélynél, egyesületnél viszont külön vizsgálandó kérdés — erre a 2. részben, a példáknál még visszatérünk.
- „Összeállít, és értékesít vagy kínál értékesítésre.” Két mozzanat, együtt. Nem elég összerakni egy programot; el is kell adni, vagy el kell kínálni. És figyelj a második felére: a felkínálás önmagában elég — nem kell hozzá tényleges eladás. Ha összeraktál egy programot és meghirdetted, már „kínálod értékesítésre”, akkor is, ha még egy utast sem vittél el.
Három termék, amit meg kell tudnod különböztetni
Itt válik el a profi a kezdőtől. A magyar jog háromféle dolgot ismer, és nagyon nem mindegy, melyikről beszélünk.
1. Utazási csomag
A legszorosabb, legvédettebb forma. Legalább két különböző típusú szolgáltatás együttese, amelyet egy vállalkozó rak össze és amelyért ő felel az egészért. Csomag akkor is létrejön, ha a szolgáltatásokat egy áron, „csomagként” hirdetik, vagy egyetlen értékesítési helyen, összekapcsolt foglalással értékesítik. Ilyenkor az utast teljes védelem illeti meg, beleértve a fizetésképtelenség elleni biztosítékot.
2. Utazási szolgáltatásegyüttes
Ez a „lazább”, de még mindig szabályozott középső kategória, amiről a legtöbben nem is tudnak. Itt az utazó külön-külön szerződik az egyes szolgáltatókkal (külön számla, külön felelősség), de egy kereskedő elősegíti ezt az összekapcsolt foglalást — például egyetlen alkalommal, a jelenlétében segít kiválasztani és külön kifizetni két szolgáltatást, vagy online úgy köti össze a foglalásokat, hogy az első visszaigazolása után 24 órán belül létrejön a második szerződés.
Az ilyen „elősegítő kereskedő” is bejelentésköteles, vagyoni biztosítékot kell tartania, és előzetesen tájékoztatnia kell az utazót arról, hogy nem csomagot vesz, tehát korlátozottabb a védelme.
3. Önálló utazási szolgáltatás
Egyetlen szolgáltatás — csak szállás, vagy csak repülőjegy — minden kapcsolódó nélkül. Ez nem utazásszervezés. Aki csak ezt csinálja, annak ehhez nem kell BFKH-nál regisztrálnia (a pénzügyi bizonylatolás persze itt is kötelező).
A lényeg: minél lazább a kötés (csomag → szolgáltatásegyüttes → önálló), annál kevesebb a kötelezettség. De a határ nem ott van, ahol a legtöbben gondolják — a szolgáltatásegyüttes már szabályozott terület.
Három szerep: szervező, közvetítő, elősegítő
A szakma is sokszor összemossa ezeket, pedig jogilag élesen elválnak.
Az utazásszervező létrehozza a terméket: ő rakja össze a szolgáltatásokat, ő felel a teljesítésért, és — ha személyszállítás is van benne — neki kell gondoskodnia a vagyoni biztosítékról.
Az utazásközvetítő közvetít: az utazásszervező megbízásából, az ő nevében kínálja és köti meg a szerződést. Nem kell vagyoni biztosítékot fizetnie, viszont az utastól kapott pénzt rövid határidőn belül tovább kell utalnia a szervezőnek.
A szolgáltatásegyüttes-elősegítő összekapcsol: nem ő a szolgáltató és nem is klasszikus közvetítő, hanem elősegíti, hogy az utazó több, különálló szolgáltatást vegyen igénybe egy összekapcsolt folyamatban.
A gyakorlati következmény egyszerű: közvetíteni csak olyan szervező útjait szabad, aki maga is szabályosan, bejelentve működik. Ha a szervező nincs jelen tisztán a piacon, a közvetítés is jogosulatlanná válik.
A 24 órás csapda
Itt buknak el a legtöbben, ezért lassíts le.
A csomagra vonatkozó különös védelmi szabályok nem alkalmazandók a 24 óránál rövidebb programra — kivéve, ha éjszakai szállást is tartalmaz. Ebből sokan azt a hibás következtetést vonják le, hogy egy rövid, szállás nélküli program szabadon, bejelentés nélkül szervezhető.
Nem az.
Az, hogy valami nem minősül „utazási csomagnak”, még nem jelenti azt, hogy szabadon végezheted.
Az utazásszervezői tevékenységnek ugyanis nincs 24 órás feltétele. Egy félnapos, éjszaka nélküli program is utazásszervezés, ha legalább két turisztikai szolgáltatást üzletszerűen állítasz össze és adsz el. Vagyoni biztosíték ilyenkor talán nem kell (mert nem „csomag”), de a tevékenység akkor is bejelentésköteles.
Példa. Szervezel egy egynapos buszos városnézést idegenvezetéssel, üzletszerűen. Nincs benne éjszaka, 24 óránál rövidebb — nem „csomag” a szűk értelemben. De két szolgáltatás (személyszállítás + idegenvezetés) együttese, üzletszerűen. Ez utazásszervezés, amit be kell jelentened.
Ki az „utazó"? — és mi van, ha cég a vevő?
Gyakori tévhit, hogy a védelem csak a magánszemély vásárlóhoz kötődik. Nem: a törvény az „utazóhoz” köti, az „utazó” pedig bárki lehet, akinek szándékában áll utazási szerződést kötni — a jogi személy (cég) is belefér.
Egyetlen, szűk kivétel van: a keretszerződés alapján, üzleti célból, a szakmája vagy üzleti tevékenysége körében eljáró természetes vagy jogi személynek nyújtott utazási csomag kiesik a szabályok alól.
A kulcs tehát a keretszerződés:
- Céges üzleti utazás keretszerződés alapján → kiesik a csomag-szabályok alól.
- Egyszeri céges foglalás keretszerződés nélkül → a cég ugyanúgy „utazó”, ugyanúgy védett, mint egy magánszemély.
(Apró, de fontos: a „fogyasztó” ennél szűkebb fogalom — csak a szakmáján kívül eljáró természetes személy. A csomag-szabályok viszont nem a „fogyasztó”, hanem a tágabb „utazó” fogalmat használják.)
A hármas próba — mikor utazásszervezés valami?
Most jön a rész, amiért az egészet olvastad. Ha bizonytalan vagy, futtasd le ezt a három kérdést. Mindháromra „igen“? Akkor utazásszervezést végzel.
- Üzletszerű? Rendszeres, haszonszerzésre irányul-e. (A haszon jöhet közvetlenül az utastól, de akár jutalékból is — a lényeg, hogy van haszonszerzés.)
- Legalább két szolgáltatás? Tartalmaz-e a program legalább két különböző típusú turisztikai szolgáltatást?
- Te állítod össze ÉS kínálod? Egyetlen szolgáltató (Te) rakja-e össze a kettőt, és értékesíted vagy kínálod-e értékesítésre?
És fordítva — nem utazásszervezés, ha:
- A közzétevő nem értékesíti és nem is kínálja értékesítésre nem üzletszerűen végzed, (valódi nonprofit, alkalmi, szűk körű utazás), csak általános szakmai tájékoztatás – de erre még visszatérünk a következő bejegyzésben.
- Program csak egyetlen szolgáltatást tartalmaz.
- A két szolgáltatást nem egyvalaki (Te) állítja össze, nem egy helyen van kommunikálva.
Mit jelent, hogy „jogosulatlan"?
Egyszerű: ha a fenti hármas próba szerint utazásszervezést (vagy szolgáltatásegyüttes-elősegítést) végzel, de nem jelentetted be, és nincs meg hozzá a jogosultságod (a nyilvántartásba vétel, adott esetben a vagyoni biztosíték), akkor a tevékenységed jogosulatlan.
„Engedélyköteles” vagy „bejelentésköteles”? — mindkettő igaz
A pontosság kedvéért: a mechanizmus jogilag bejelentés — a BFKH a bejelentés nyomán hivatalból nyilvántartásba vesz, és kiad egy U-kezdetű azonosítót (pl. U-000646). Ezt a szakma — sőt a cégek a honlapjukon, helyenként maga a hatóság is — „engedélyszámnak” hívja. Vagyis nem klasszikus, diszkrecionális engedély (ha megfelelsz a feltételeknek, nem tagadhatják meg), hanem bejelentés + nyilvántartásba vétel + U-szám. A köznyelvi „engedélyszám” tehát teljesen rendben van — csak tudd, mi van mögötte.
A címke nem számít — a tartalom igen
Ez a legfontosabb védelem a „kreatív” konstrukciók ellen. A jogszabály kimondja: az a nyilatkozat, hogy valaki „csak közvetítő”, „csak szolgáltató”, „csak tanácsadó”, vagy hogy valami „nem csomag” — nem mentesít a kötelezettségek alól. Ha a tartalom utazásszervezés, a felirat nem véd. Az „affiliate link”, a „közvetlenül a szolgáltatóhoz megy a pénz” vagy a „csak ajánlok” felépítés önmagában nem húz ki a szabályozás alól.
Mi a tét?
- A hatóság eljárhat, és megtilthatja a tevékenységet, jöhet a büntetés – pénzben is kifejezve.
- Ha egy szolgáltatásegyüttes-elősegítő nem teljesíti a kötelezettségeit, akár úgy felelhet, mintha csomagot adott volna el — a mögöttes biztosíték nélkül. Ez komoly személyes kitettség.
- És a legfontosabb: az utas védtelen marad, ha valami félresikerül. A vagyoni biztosíték nem bürokrácia — az utas pénzét védi, ha a szolgáltató bedől.
Határon átnyúló helyzetek (EU/EGT)
Az uniós belső piaci szabályok alapján a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatók — akik egy EGT-államban már letelepedtek és jogszerűen működnek — más tagállamban is nyújthatnak szolgáltatást anélkül, hogy ott céget alapítanának.
Magyarországon viszont egy feltétel van: aki határon átnyúló szolgáltatásként akar itt utazásszervezést vagy -közvetítést végezni, köteles ezt bejelenteni a kereskedelmi hatóságnak (BFKH). A BFKH ekkor egyeztet az adott tagállam hatóságával, és ellenőrzi, hogy a külföldi cég valóban rendelkezik-e engedéllyel és megfelelő biztosítékkal. Ha megfelel, a tevékenység nem tiltható meg.
A magyar hatóságok illetékessége a határon nem terjed túl — de a BFKH megkeresheti a külföldi felügyeleti hatóságot, és kérheti az intézkedést.
„Utazási tanácsadó" és „travel blogger" - vitaindító
Az említett üzleti modellek többféleképp működnek, de jelentős részük a hatályos jog szerint is bejelentésköteles — sőt, meghatározott tényállások mellett jogosulatlan utazásszervezői — tevékenységet valósít meg.
Jelenleg a hatósági gyakorlat kizárólag a Kertv. 2. § 25. pontja szerinti utazásszervezés-definíció hármas konjunktív tesztjét futtatja, és szisztematikusan figyelmen kívül hagyja a 2015/2302/EU irányelv által létrehozott, a 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendeletben és a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendeletben 2018. július 1. óta hatályos második, alacsonyabb belépési küszöbű szabályozási kategóriát: az utazási szolgáltatásegyüttes igénybevételét elősegítő kereskedőt — amely bejelentéshez, vagyoni biztosítékhoz és kötelező előzetes tájékoztatáshoz kötött tevékenység.
Az érvrendszert megerősíti, hogy az Európai Unió jogalkotója a 2026. április 29-én elfogadott, 2026. május 8-án kihirdetett (EU) 2026/1024 irányelvvel — épp a szürke zónák felszámolása érdekében — megszüntette az utazási szolgáltatásegyüttes kategóriát és kiterjesztette az utazási csomag fogalmát minden olyan esetre, amikor a szolgáltatások kiválasztását egy kereskedő egyetlen értékesítési ponton vagy célzott módon elősegíti. A tagállami átültetés határideje 2028. szeptember 5., az alkalmazás kezdete 2029. március 5. A jogalkotói irány tehát egyértelmű és dokumentált: a „tanácsadói” konstrukció nem szabályozáson kívüli terület, hanem bezárás alatt álló joghézag.
Összefoglalva
Ha csak három dolgot viszel magaddal ebből a részből:
- A hármas próba dönt: üzletszerű + legalább két szolgáltatás + te állítod össze és kínálod. Mindhárom igaz → utazásszervezés.
- A szolgáltatásegyüttes is szabályozott. A „nem csomag” érzés nem mentesít semmi alól.
- A tartalom számít, nem a címke. Az „én csak tanácsadó/ajánló vagyok” felirat önmagában nem véd.
Mi jön a 2. részben?
Az elméletet most már érted — a következő részben a gyakorlat jön:
- egy önellenőrző lista, amivel bármely programot lecsekkolhatsz,
- a hatóságok térképe (ki mit vizsgál: BFKH, NAV, fogyasztóvédelem, MUISZ),
- egy bőséges esettár (ki jár el jogszerűen, ki nem, és miért),
- és lépésről lépésre, hogyan jelented be a saját tevékenységedet — meg hogyan jelezhetsz egy jogosulatlan működést.
Jogi nyilatkozat
Ez az anyag tájékoztató céllal készült, és nem minősül jogi tanácsadásnak. A hivatkozott jogszabályok 2026 közepén hatályosak voltak, de a szabályozás változhat. Konkrét ügyben mindig ellenőrizd a hatályos szöveget a Nemzeti Jogszabálytárban (njt.hu), és szükség esetén fordulj a Budapest Főváros Kormányhivatalához vagy turisztikai szakjogászhoz.
Források, jogszabályok
- 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről (Kertv.) és módosítása — az utazásszervezői és -közvetítői tevékenység fogalmai, az „utazó” fogalma, a bejelentés
- 472/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet — az utazási csomag és az utazási szolgáltatásegyüttes fogalma, a 24 órás / éjszakai szállás szabály, a megkerülés-tilalom
- 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet — nyilvántartásba vétel, vagyoni biztosíték, a szolgáltatásegyüttes-elősegítő kötelezettségei (legutóbb a 346/2024. (XI. 19.) Korm. rendelettel módosítva)
- 2009. évi LXXVI. törvény (Szolgtv.) — a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás
- 2015/2302/EU irányelv — a szervezett utazási formákról és az utazási szolgáltatásegyüttesekről (ezt ülteti át a 472/2017.)
- 2026/1024/EU irányelv — az (EU) 2015/2302 irányelvnek az utazók védelmének hatékonyabbá tétele, valamint az említett irányelv egyes vonatkozásainak egyszerűsítése és pontosítása érdekében történő módosításáról (ez alapozza meg az új hazai szabályozást!)
A cikkben a Magyar Utazási Irodák Szövetsége (MUISZ) „Utazásszervezés vagy jogosulatlan utazásszervezés” tájékoztatója is alapul szolgált, a hatályos jogszabályokkal összevetve és ellenőrizve.